2010. június 17., csütörtök

Sziasztok mindenki!

Elég nehéz elkezdeni amit szeretnék mert elég sok minden kavarog bennem.Az igazi gondom 4 évvel ezelőtt kezdődött mikor egy sima rutin műtéttel bekerültem a kórházba csak az én szervezetem máshogy reagált a dolgokra és műtét után 2 napra kaptam egy szép hasnyálmirigy gyulladást ami újabb műtétet indokolt.Hát a fájdalom küszöböm elég magasnak mondható de ezt nagyon nehezen viseltem.Az orvosom nem sok jóval biztatott,de túléltem.Folyamatosan az járt a gondolatomban,hogy fel kell nevelnem a gyermekemet aki akkor volt 6 éves és elvált nő létemre akartam még megtalálni életem párját.Nagyon szépen lábadoztam majdnem 3 hétig élveztem a kórház szeretetét mikor végre hazajöhettem.Az édesanyám ki mindig mellettem volt nagyon sokat segített,hogy könnyebb legyen elviselni a fájdalmat meg a diétát.
És sikeres gyógyulásom után megint munkába álltam szerettem a munkámat szerettem az emberekkel foglalkozni csinosan felöltöztetni akár nőről akár férfiról volt szó igaz velük egy kicsit nehezebb volt.
És akkor megtörtént a csoda velem hosszú egyedüllét után találkoztam rég nem látott ismerőssel akinél folyamatosan az volt az érzésem,hogy nem vagyok közömbös számára.Közeledett a névnapja és akkor az édesanyának küldtem SMS-t a fia számára/mivel az ő tel.sz. nem tudtam.
Már lemondtam róla hogy kapok vala választ mikor későn este egy idegen számról a köszönömöt és az ö számát.
2heti SMS váltás után megkérdeztem hogy nincs e kedve egy vörösboros beszélgetésre/persze ez is smsben történt/nagyon ideges voltam hogy mi lesz a válasza.Alig mertem elolvasni hogy négy napra beszétük meg a randit./hozzáteszem gyerekkorunk óta ismerjük egymást,csak talán a gyávaságunk nem engedte hogy közeledjünk.

Na egyenlőre ennyi majd folytatom.

1 megjegyzés: